Áldott Adventet!

Advent első vasárnapja van. Várjuk az Úr megszületését. “Nincsenek csodák”, meg fog születni. Szerintem hívő és pap is unja a mű-örömbe és ál-lelkesedésbe csomagolt adventi vasárnapokat, amikor népénekekkel kimaxoljuk a templomi ájtatot. Belefulladunk a lelki cukormázba. Én nagyon unom, mert mindig felületesek maradunk… A mostani legyen kicsit más.

Jézus – a hagyomány és nem a Biblia szerint – barlangban született. Barlangban is temették el. Barlangban kezdte, barlangban fejezte be. A néplélek ösztönösen kipótolja a dolgokat és milyen jól csinálja! Ugyanis a barlang az anyaöl és a rejtettség szimbóluma, ami az ember árnyékvilágának, tudattalanjának felel meg. Ebben az értelemben Advent egy olyan lelki utazás, amikor a tudattalanban szunnyadó kreatív, rejtett, ösztönös, elfojtott énünk és kollektív tudattalanunk megmozdul, s szemben az ész és a tudat hűvös, rendezett uralmával, teret kér életünkben az érzelmeknek, a megérzéseknek, az ösztönnek, az anyai, női személyiség-jegyeinknek, a befogadásnak, az ölelésnek, az intimitásnak.

Most hagyjuk Jézus erkölcsi tanításait és a keresztény viselkedésmintákat. Azonosulj Jézussal, de ne mint egy etikai példaképpel, hanem mint saját kozmikus éneddel. Te vagy az Atya választottja, te vagy az Ember fia, te vagy a barlangban, te akarsz megszületni a jászolban, pontosabban mindaz benned, amiről sokszor tudomást sem akarsz venni, de te vagy. Kezdd el saját magadat önmagadhoz ölelni, s mindazt, amitől fész, szép lassan, hétről-hétre felidézni, előhozni, tudatosítani, szeretettel szembenézni a nemszeretem dolgaiddal, s akkor Karácsonykor valóban születés lesz – benned. Te fogsz megszületni magadban, aki ezerszer közelebb lesz Jézushoz, mint bármilyen ájtatosság gyakorlásával. Áldott Adventet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.