Felhívás

Az utóbbi években egyre több olyan alternatív keresztény közösség és kezdeményezés indult útjára hazánkban, melyek érvényes felszentelésre és apostoli jogfolytonosságra hivatkozva szolgáltatnak ki szentségeket. Ezen közösségek jó része ugyanakkor kétséges vagy épp érvénytelen szenteléssel rendelkezik, ezért jelen nyilatokzatunkkal szeretnénk felhívni minden keresztény figyelmét e jelenségre és szeretnénk segíteni az ezen közösségekkel kapcsolatos tájékozódást.
A keresztény szentségi teológia szerint érvényes egyházi felszenteléséhez több feltételnek kell egyidőben teljesülnie. Érvényes és szabályos anyaggal, formában, szándékkal és hatalommal végezhet szentelést olyan személy, akit korábban szintén érvényes anyaggal, formában, szándékkal és hatalommal szenteltek fel. Minden érvényesen felszentelt püspöknek személyes joga, hogy az anyag, a forma, a szándék és a hatalom szabályainak megtartásával kisebb egyházi rendekre, illetve alszerpapságra, szerpapságra és áldozópapságra alkalmas, hívő férfiakat felszenteljen. Ugyanakkor egyetlen püspöknek sem joga, hogy egyedül püspököt szenteljen. Érvényes püspökszenteléshez több feltételnek kell teljesülnie.
Mikor Júdás apostol elárulta Jézust, majd öngyilkosságot követett el, a tizenegy tanítvány közösen választott és állított a helyére új apostolt, Mátyás személyében (ApCsel 1,15-26). A püspökszentelésnek ezért tehát komoly feltétele, hogy az új püspököt mindig az apostolok utódai, a püspökök közösen válasszák meg és szenteljék fel. Ezért határozott úgy a VII., Nikaiai Egyetemes Zsinat, hogy új püspököt mindig az adott tartomány püspökei közös egyetértésben válasszanak és közösen szenteljenek, legalább hárman (DS 605). Ugyanis csak így biztosítható, hogy az új püspök felszentelése valóban az apostoli hagyományok szerint és az apostoli kollégium egységében történjen. Az egyedül végzett szentelés esetében ugyanis fennáll a veszély, hogy az pusztán egyetlen püspök személyes elképzeléseit tükrözi, mely természetesen lehet Isten akarata szerint való, de könnyen lehet egyéb elgondolások által vezérelt is. Ezért csak több, érvényesen felszentelt püspök egyetértő, együttes szándéka és szabályos kézföltétele a garancia arra, hogy az új püspökszentelés érvényesen az apostoli kollégium tagjává avatja az újonnan szentelendőt. Ezt kiegészíti az a jogi követelmény is, hogy a szentelés kanonikusan alapított egyházban történjen.
További igen fontos kérdés, hogy a szentelő püspökök milyen szándékkal szentelnek új püspököt? Vajon a szentelő püspök szándéka megfelel-e az egyetemes kereszténység alapvető szándékainak, azaz a szentelő püspök szándéka egyezik-e Isten és Urunk Jézus Krisztus szándékaival? Ez a kérdés vezet el a szükségszerű felvetéséhez: vajon a szentelő püspök hite megfelelő-e? Ha ugyanis a szentelő püspök nem az Egyetemes Egyház hitét osztja, hanem a hit ordoxiájától eltérő hitet vall, akkor szándéka sem lehet az Egyetemes Egyház szándékaival egyező, s így Isten és Urunk Jézus Krisztus szándékait sem fogja tükrözni.
A hit ortodoxiájával kapcsolatban hivatkozunk mindenekelőtt a kanonizált Szentírásra, valamint Lerinumi Szent Vince műveire, a Commonitorium és A quicumque című könyveire, melyek mind a mai napig a legteljesebb és leghitelesebb összefoglalását adják az egyetemes keresztény hitnek. Kiemelten fontos, hogy mind a szentelő, mind a szentelt személy maradéktalanul osztozzon az Apostoli, a Nicea-Konstantinápolyi, valamint az Athanasziosz-féle Hitvallásban, ahogy az is, hogy sem a szentelő, sem a szentelendő hitében ne legyen olyan hit-elem, mely az egyetemes keresztény hittel vagy a szenthagyománnyal ellentétes vagy azokkal ütközik. Minden olyan hitet és vallásgyakorlatot gyanúsnak kell ítélnünk, mely nem elégszik meg a kereszténység biblikusan megalapozott Krisztus-hitével, hanem abba olyan elemeket vegyít, melyek valójában azzal összeférhetetlenek, így például a manapság divatos new age, ezotéria és okkultizmus, sámánizmus, keleti tradíciók elemei vagy a nemek biblikus szerepeinek ellentmondó tévtanítások. Már Szent Pál apostol óva intette a korai keresztényeket attól, hogy tiszta Krisztus-hitükhöz bármilyen új elemet keverjenek (1Tim 6,20). Ugyanis csak az a hit – és az abból fakadó szándék – eredényez érvényes felszentelést és ezáltal valós apostoli jogfolytonosságot, mely mindenben sértetlenül őrzi és megtartja az apostolok, szentek és egyházatyák hitét, tanítását s ahhoz mindenek felett ragaszkodik (1Kor 1,10).
A Magyarországon, a történelmi egyházaktól függetlenül működő, ám apostoli jogfolytonosságra hivatkozó közösségek zöme csupán olyan püspökszenteléssel rendelkezik, melyek esetében egyetlen püspök szentelt a szervezet élére új püspököt. E közösségekben és szentelési vonalakban rendre tetten érhetjük a hitvallás és az egyetemes keresztény hit sajnálatos változásait, az ősi, apostoli hitletéteménytől való hűtlen tartalmi és vallásgyakorlati eltéréseket, melyek a szentelő szándékra és így a szentelések érvényességére is kihatnak. Szeretettel és aggódással hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ezen közösségek szentségkiszolgáltatása többségükben érvénytelen vagy legalábbis erősen kétséges.
Minthogy azonban minden eset egyedi és nehezen megállapítható az adott közösség vagy felszentelés jogutódlási érvényessége és hitletéteményének épsége, ezért arra kérünk minden Krisztus-hívőt, hogy mielőtt olyan közösséggel vagy lelkipásztorral lépne lelki kapcsolatba, amely nem tagja a történelmi egyházaknak, ne mulassza el kikérni valamelyik történelmi egyház, különösen pedig az érvényes apostoli utódlással működő történelmi egyházak (római katolikus, ortodox) valamelyik felszentelt és a kérdésben tájékozott lelkipásztorának véleményét az adott közösség vagy személy hitelességéről. Lelkünk üdvössége ugyanis a tét, mert sok hamis próféta jön báránybőrben (Mt 7,15) és “ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1Pt 5,8).
Az Apostol szavaival intünk és kérünk minden keresztény hívőt, hogy mikor személyes szabadságával élve vallási közösséget választ, el ne szakadjon a hit ősi letéteményétől és üdvözülésének lehetőségétől! “Aki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa.” (1Kor 14,37)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.