Felszállott a pápa

Felszállott a pápa – a cím az ismert magyar tehetségkutató tv-műsor címét idézi, de nem tiszteletlenségből, hanem mert a Szentatya valóban olyan ötlettel állt elő, melyhez igaz egzegetikai érzék és teológiai tehetség szükségeltetik és ezzel az én szimpátiámat és szavazatomat megnyerte.
Ahogy több hírportál megírta (https://www.magyarkurir.hu/…/kisertesbe-vihet-e-minket-iste…), Őszentsége Ferenc pápa megváltoztatná a Miatyánk egyik sorának – “és ne vígy minket kísértésbe” – fordításait, mivel Isten, aki önmaga a jóság (Zsolt 73,1) és a szeretet (1Jn 4,6) nem visz senkit kísértésbe. A hírek a Jézus által beszélt nyelvre, az arámira hivatkoznak.
Ahogy korábban egy videoban már részeletesen kifejtettem (https://www.youtube.com/watch?v=huWh3raj9GU), arámi nyelven a kísértés (niszjuna) nem egy külső személy által történő bűnre csábítást jelent, hanem próbatételt, megpróbáltatást. A próbatételekbe pedig nem Isten visz bele minket, hanem bennünk feltámadó vágyaink. Amit úgy mondunk “ne vígy”, az arámi szövegekben azt jelenti, ne “engedj be”, aminek kulcsszava a t’aalan.
Ferenc pápa javaslata, hogy a hívek inkább így imádkozzák a sort: “ne engedd, hogy kísértésbe essünk”, tökéletesen lefedi az arám nyelvű P’shitta szövegeit és hűen adja vissza Jézus eredeti szándékát és tanítását. Hála legyen Istennek, az idei Adventnek ezért a szent és igaz vatikáni gyümölcséért.

Áldott Adventet!

Advent első vasárnapja van. Várjuk az Úr megszületését. “Nincsenek csodák”, meg fog születni. Szerintem hívő és pap is unja a mű-örömbe és ál-lelkesedésbe csomagolt adventi vasárnapokat, amikor népénekekkel kimaxoljuk a templomi ájtatot. Belefulladunk a lelki cukormázba. Én nagyon unom, mert mindig felületesek maradunk… A mostani legyen kicsit más.

Jézus – a hagyomány és nem a Biblia szerint – barlangban született. Barlangban is temették el. Barlangban kezdte, barlangban fejezte be. A néplélek ösztönösen kipótolja a dolgokat és milyen jól csinálja! Ugyanis a barlang az anyaöl és a rejtettség szimbóluma, ami az ember árnyékvilágának, tudattalanjának felel meg. Ebben az értelemben Advent egy olyan lelki utazás, amikor a tudattalanban szunnyadó kreatív, rejtett, ösztönös, elfojtott énünk és kollektív tudattalanunk megmozdul, s szemben az ész és a tudat hűvös, rendezett uralmával, teret kér életünkben az érzelmeknek, a megérzéseknek, az ösztönnek, az anyai, női személyiség-jegyeinknek, a befogadásnak, az ölelésnek, az intimitásnak.

Most hagyjuk Jézus erkölcsi tanításait és a keresztény viselkedésmintákat. Azonosulj Jézussal, de ne mint egy etikai példaképpel, hanem mint saját kozmikus éneddel. Te vagy az Atya választottja, te vagy az Ember fia, te vagy a barlangban, te akarsz megszületni a jászolban, pontosabban mindaz benned, amiről sokszor tudomást sem akarsz venni, de te vagy. Kezdd el saját magadat önmagadhoz ölelni, s mindazt, amitől fész, szép lassan, hétről-hétre felidézni, előhozni, tudatosítani, szeretettel szembenézni a nemszeretem dolgaiddal, s akkor Karácsonykor valóban születés lesz – benned. Te fogsz megszületni magadban, aki ezerszer közelebb lesz Jézushoz, mint bármilyen ájtatosság gyakorlásával. Áldott Adventet!