Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk!

Urunk, Jézus Krisztus születésének ünnepén Isten kegyelmének és áldásának teljességét, szentséges, békés és boldog Karácsonyt, valamint sikerekben gazdag újesztendőt kívánunk!

Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. (Iz 9,5)

pasztorlevel2

Elsőszülött hit

img_2931Szent Pál, Krisztus akkori Egyházát az elsőszülöttek egyházának nevezte (Zsid 12,23), s világosan kimondta azt is, hogy “a hit nem mindenkié” (2Tessz 3,2), ami azt jelenti, hogy egyedül a korabeli Egyház volt az üdvösséges hit letéteményese. Vajon a 21. században, amikor megszámlálhatatlan keresztény felekezet hirdeti a Biblia tanúságát szerte a világban, milyen hit vezet valóságosan üdvösségre?
Szent Péter apostol írja, hogy “az Írás egyetlen prófétai beszéde sem egyéni értelmezés dolga.” (2Pt 1,20). Sokan ezt úgy magyarázzák, hogy a Szentírás egyetlen szava sem emberi gondolat, hanem az Isten beszéde, azaz kinyilatkoztatás. S bár ez így van, ez a péteri igehely nem erről szól. Az itt olvasható értelmezés szó, az epiluszisz (ἐπίλυσις), ami megoldást, kioldást jelent, ahogy az ember a madzagon lévő csomót kibogozza. Vagyis a Szentírás igéjének kibogozását, megoldását jelentő metaforával van dolgunk. Ebben a helyes összefüggésben az igehely arra tanít, hogy a Szentírás értelmének meglelése, Isten igéjének helyes megértése soha nem egyéni értelmezés és magyarázat kérdése.
Szent Pálra visszautalva, aki a maga szája íze, gondolkodása szerint értelmezi az Írást, az valójában nem jut el annak megértésére, csupán saját elveit, gondolkodásmódját csomagolja a Biblia szavaiba. Azért van annyiféle felekezet, mert a magukat kereszténynek nevezők legnagyobb része így magyarázza a Szentírást – részletekbe, részgazságokba kapaszkodva –, és nem engedi Istent, Szentlelke által szóhoz jutni, nem hagyja magát az igaz hitre elvezetni, valójában nincs benne engedelmesség Isten iránt. “Nincs meg ugyanis nekik Péter öröksége, nincs meg Péter széke, melyet gonosz feldarabolással szétvernek.” (Szent Ambrus: Depaenitentia, VII.)
Ugyanis az igaz hit, mely Jézus Krisztusban és általa jelentetett ki, soha nem változott semmit, azaz újításoknak, új értelmezéseknek nem volt és nincs helyük azzal kapcsolatban. “Maradjatok meg ezért a hitben szilárdan és állhatatosan” (Kol 1,23) – mondja az apostol és azt is megválaszolja, hogy milyen hitben kell a keresztény embernek megmaradnia: “őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.” (2Tessz 1,15)
Nem csupán arról van szó, hogy a Tízparancsolat szerint kell élnünk, de arról is, hogy azt és csak azt az értelmezést szabad elfogadnunk, amit Jézus és az Őt követő apostolok, egyházatyák elfogadtak. Ahol ugyanis egyéni elképzelések, újítások jelennek meg, ott az ember menthetetlenül kilép az igaz hitből. “Megmondták nektek, hogy »az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.« Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, a Lélek nélkül valók.” (Júd 1,18-19) Szent János pedig így tesz tanúságot: “Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek.” (1Jn 2,24)
Már az apostolok idején is sorra megjelentek ilyen újítók és sorra felütötték fejüket valamennyi évszázadban. “Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük…” (2Tim 4,3)
Az ilyenek azóta is szakadásokat támasztanak, új egyházakat alapítanak, új értelmezésekkel állnak elő, holott az üdvösséges hit egyedül az, amit az első évezredben az Egyház egybehangzóan és egyetemesen megvallott. “Mert az a parancs, hogy amit kezdettől fogva hallottátok, aszerint járjatok.” (2Jn 1,6)
“Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.” (Fil 4,9) Mert “Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitartunk.” (Zsid 3,14) A kitartás (κατέχω) nem valamilyen erkölcsi erőfeszítést jelent, hanem tudatos megtartást, megőrzést, ragaszkodást, pontosabban az ősegyház hitében és lelkislégében, értelmezéseiben való állhatatos megmaradást.
Erre szó szerint int az apostol: “Emlékezzetek meg elöljáróitokról (…) és kövessétek hitüket!” (Zsid 13,7) Nem reformátorok, helyi zsinatok, felekezeti teológusok hitét és elgondolásait kell követnünk, hanem az apostolok engedelmes hitét, azoknak a hitét, akik az egyetlen igazságra tanítottak. Ugyanis “Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.” (Zsid 13,8). Hogyan is lehetne a változhatatlant egyszer így, másszor úgy magyarázni? Hogyan vezethetne üdvösségre az a “hit”, amely eltér az eredettől? Hogyan lehetne Krisztus Egyháza egy olyan felekezet, amely bármikor a történelem folyamán kilépett a hiteles és felhatalmazott apostoli hitből és hagyományból?
“Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni” (Zsid 13,9). Ha a Jézus Krisztust igazán kereső ember nem a maga önigazolására törekszik, hanem imádságos szívvel, megszentelődő, tiszta élettel és bűnbánattal, engedelmesen kéri az Urat, Ő elvezeti Szentlelke által a teljes igazságra és üdvösségre. “Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet. Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket.” (1Jn 2,24-26)
Ezért 2016 Adventjében, a Szentlélek erejében mindenkit hívogatunk az erre a hitre való visszatérésre, mert tudjuk és tanúságot teszünk róla, hogy e hit vezet üdvösségre és örök életre, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ha valaki nem marad meg az Ő tanításában, Isten sem az övé (2Jn 1,9), de az igaz hit igaz hitbe vezet (Róm 1,17). “Ezért még inkább figyelnünk kell mindarra, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsid 2,1) Amen

Fénykép: Papp Ágoston