Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Kirsztus feltámadt! Valóban feltámadt!
oJmnwWSMit jelent nekünk, ma, 2015-ben a feltámadás? Túl az ismert vallástörténeti tényen, hogy a tanítványok nem találták Jézus testét a sírban; túl a katekézis szavain, miszerint megváltotta bűneinket a kereszten és feltámadásával megnyitotta számunkra az utat a mennybe, kell, hogy személyes kapcsolódást találjunk Húsvét hittitkához, különben az esemény idegen, távoli, érthetetlen és értelmezhetetlen marad a lélek számára.
Az édenkertben Ádám és Éva evett a jó és a rossz tudásának fájáról, ami azt jelentette, hogy kicsavarták Isten kezéből annak eldöntését, hogy mi a jó és a rossz az ember számára. Azóta az ember maga akarja meghatározni, hogy mi válik javára és mi nem, aminek az eredménye nem tudatos és bölcs döntések sorozata lett, hanem folyamatos, szüntelen frusztráció s félelem, mert ugyan döntünk jó és rossz fölött, de folyamatosan rettegünk döntéseink eredményétől. Látjuk, hogy rosszul működik a döntési mechanizmusunk. Ez a “szabadság” csak arra volt jó, hogy félelmek és szorongások közt éljünk. Ám a tudás fájánál megszégyenült ember ezért a kereszt fájára tekint, mely helyreállítja az Istennel és önmagunkkal való viszonyunkat.
A feltámadás óta többé nem kell félnünk. Mitől? Semmitől, de főleg a saját sorsunktól, jövőnktől, és halálunktól nem szükséges már félnünk. Jézus Krisztus feltámadása a halálon, a kárhozaton, a poklon aratott végső győzelem. Le kell fordítanunk a mi egyszerű észjárásunkra, hogy hasznosítani tudjuk életünkben Húsvét hittitkát.
Ha Krisztus valóban legyőtze a halált, akkor a hívő ember számára sincs többé halál. Ezt mondja Szent Pál is: “Krisztus azonban feltámadt a halottak közül, mint az elszenderültek zsengéje.” (1Kor 25,20), vagyis mi követni fogjuk Őt a feltámadásban. Hol van hát a halál hatalma, fullánkja (1Kor 15,55)? Sehol, megsemmisült a feltámadásban. Egész egyszerűen értelmetlen a mi emberi halálfélelmünk, de nem csak az, hanem minden félelmünk tökéletesen értelmetlen és alaptalan lett a húsvéti esemény fényében!
Egy pillanatra gondolkodj el, kedves Testvérem, mi lenne, ha mától nem félnél a jövőtől? Mi lenne, ha lemondanál arról, hogy az ismeretlen eseményektől szorongj? Mi lenne, ha lemondanál az aggodalmaskodásról afölött a sok dolog fölött, amit úgysem tudsz irányítani? Mi lenne, ha nem rettegéssel gondolnál a holnapra vagy a következő hónapra, hanem azt mondanád, Krisztus megváltott, nincs mitől tartanom?!
Megmondom, mi lenne: felszabadult lennél, gondtalanabb, örömtelibb lenne az életed és hittel tudnád kiállni a nehézségek és terhek próbáját. Húsvét valójában erről szól: vedd észre, hogy ahogy a sír üres, úgy a félelmeid, szorongásaid, aggódásaid hiábavalóak és alaptalanok. A szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte, hanem a félelem. Ahol félelem van, ott ugyanis a szeretet meghal. Szent János ezt így fogalmazta meg: “A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.” (1Jn 4,18) Ahol viszont a szeretet, Isten szeretete feltámad, ott a félelem hal meg. Erről szól 2015 Húsvétja.
Jézus Krisztus feltámadása tesz minket tökéletesen késszé a szeretetre, mert felragyogtatja azt a csodát, aminek fényében elenyész a gyarló emberi félsz és képessé tesz minket arra, hogy szabaddá váljunk Isten szeretetére és e szeretet továbbadására. Ahogy egy filozófus írta egyszer: “életet osztunk”, ami akkor válik valósággá, ha bennünk is élet van, ha mondatainkat, cselekedeteinket nem a félelem, hanem a feltámadt szeretet irányítja.