Megemlékezés a holokausztról

00-liberation-of-auschwitz-by-red-army-12-1170 évvel ezelőtt, 1945. január 27-én szabadította fel az amerikai hadsereg az auschwitzi koncentrációs tábort, ahol becslések szerint több mint másfélmillió embert: zsidókat, cigányokat, politikai és katonai foglyokat, katolikus papokat, protestáns lelkészeket, a német állam számára elfogadhatatlan vallású embereket (Jehova tanúi) és homoszexuálisokat pusztított el a náci rezsim. Az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján Egyházunk együttérző szívvel és imádsággal fodul a népírtás valamennyi áldozata felé.

Isten az, aki életet ad és egyedül Ő veheti el azt az embertől, de teremtményeinek nem adott jogot arra, hogy egymás élete vagy sorsa fölött erőszakkal rendelkezzenek. Megítéli az Úr a népeket (Zsolt 7,9) és ítélete igazságos, ám a mai napon figyelmeztetnünk kell arra is, hogy a nemzetek legtöbbször nem követik az Ő igazságát (Ez 33,17).

Zakariás próféta szavaival emelünk szót minden emberi önkény, politikai vagy szociális megkülönböztetés, igazságtalanság és elnyomás ellen: “özvegyet és árvát, idegent és szegényt el ne nyomjatok, és senki se szőjön szívében gonosz terveket testvére ellen.” (Zak 7,10), mert ahol először a szabadságjogokat korlátozzák, ott könnyen kialakul a megfélemlítés és az elnyomás hatalmi erőtere. Azonban a hívő ember tudja, hogy Isten mindig azok oldalán áll, akik nélkülözést, üldöztetést, mártírságot szenvednek. Mert mindegy, milyen okból vagy milyen inkodokkal fordul a hatalom vagy ez egyén a másik ember ellen, aki fegyvert ragad, az már eleve elveszíti az igazsághoz fűződő minden kapcsolatát, s ahogy az Úr Jézus tanított, maga is méltóvá válik az ítéletre. Mert “akik kardot fognak, kard által vesznek el.” (Mt 26,52)

Az Úr adjon örök nyugodalmat és örök békességet a koncentrációs táborok valamennyi ártatlan áldozatának!

Shalam amukh!

Érseki előadás

Bro BertilA Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend, 2014. november 16-án, vasárnap este 18 órától ökumenikus találkozót tartott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában, mely alkalmon az Apostoli Episzkopális Egyház adott oltárszolgálatot, s a liturgia után Prof. Em. Nils Bertil Persson, az Egyház korábbi prímás érseke tartott ismeretterjesztő előadást a jövő keresztény Egyházáról, ökumenikus vonatkozásban. Az alábbiakban az előadás írott változatát közöljük.

Dr. Nils Bertil Persson

Ma megélni a holnap Egyházát

Fordította: Kozma Krisztina és Széles Tamás

Különös megtiszteltetés számomra, hogy e meghívásnak eleget téve, megoszthatom gondolataimat ebben a nagyon is aktuális és kulcsfontosságú témában: miként élhetjük meg ma a holnap Egyházát? Tisztában vagyok vele, hogy a téma szinte kimeríthetetlen, ezért csupán összefoglaló jelleggel szeretnék megosztani néhány gondolatot, harminc éves tapasztalatom alapján, melyet az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez kapcsolódó, különféle szervezetekben töltöttem el; az egyik ilyen csoport a nemzetközi békekutatásban tevékenykedett, a másik a nemzetközi zsidó-keresztény-iszlám dialógus bizottság volt, a harmadik pedig a nemzetközi pedagógia és tanulás-technológia területén munkálkodott. Az előadás címének megfelelően, először erre a kérdésre kívánok összpontosítani:

 

  • Mi rejlik a világban zajló történések mögött?

A mai ember életét, általánosságban négy alapprobléma jellemzi:

1. globális környezetszennyezés

2. háborúk

3. elembertelenedés

4. felelőtlenség

Ha e négy pontot nagyító alá vesszük, azt találjuk, hogy az emberi nem fokozatosan eltávolodik az igazi Élettől, amit az összehasonlító vallástudomány terminológiája szerint Istennek nevezünk.[i]

A XVIII. századi svéd tudós, Carl von Linné (1707-1778) homo sapiensnek, azaz bölcs embernek nevezte az emberi fajt.[ii] Napjainkban ez már nem több, mint egy rossz vicc.

Évezredünk legfontosabb feladata a homo spiritus, az Isten-tudatú ember fejlődése. Az egész emberiségnek erre a célra kell koncentrálnia, és az Egyház – a maga valós képességeivel – felelős azért, hogy felügyelje ezt a spirituális dimenziót, hogy megtestesítse, megvédje és támogassa megvalósulását.

 

  • A holnap Egyháza

2.1. prófétikus

2.2. evangéliumi

2.3. pedagógiai kell, hogy legyen

Az általam előadottak egy elméletet és egy kísérletet képviselnek, az útmutatás szándékával.

 

  1. A holnap Egyházának prófétikusnak kell lennie

Sok évvel ezelőtt, tanárként alkottam magamnak egy mottót: „Gondosan válogasd meg a szavaidat, hatással vannak az életedre!” Nagyon fontos, hogy meghatározzuk a kulcsfogalmaink körét. Prófétikusnak lenni annyit tesz, hogy nagyon világos, pontos látásmóddal kell bírnunk. Napjaink konfliktusait és problémáit ilyen tiszta látásmóddal kell vizsgálnunk. Csak így hozhatunk később stratégiai intézkedéseket .

Az Egyház küldetése a Mennyei Királyság építése, egy olyan világrendé, mely teljes harmóniában áll Istennel. Ezt a Biblia a shalom szóval jellemzi. A shalom héberül, shlamah arámiul, egyfajta kombinációja a benső derűnek, és a világbékének. Jézus mondta: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! (…) és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt28,19-20)

Az Egyház feladata, hogy komolyan vegye ezt a parancsot. Tulajdonképpen és gyakorlatilag, az Egyháznak prófétikusnak kell lennie és el kell köteleznie magát mind a négy említett kérdésben. Mondhatják, hogy a globális környezetszennyezés a politikusok és tudósok problémája. Természetesen az, de a nyilatkozataikat Isten hangjának kell vezérelnie. Az Egyháznak és látomásának a Mennyei Királyságról mindenütt jelenvalónak kell lennie.

 

  1. A holnap Egyházának evangéliuminak kell lennie

Evangéliumi – mit is jelent ez? Ez a kulcsfogalom eredetileg azoknak a reakcióján alapszik, akik Jézus tanításának fültanúi voltak. Vegyünk szemügyre néhány igeverset az evangéliumokból:

„Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.” (Mt 7,28-29) „Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.” (Lk 4,22) „Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.” (Lk 19,47-48) „Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy…” (Jn 3,1-2) „A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” (Jn 7,46) Egy emberre, akinek ilyen hatalma és karizmája volt, úgy tekintettek, mint akit „felkent az Isten Szentlélekkel és hatalommal” (ApCsel 10,38), mint akit „fölkent a Szent” (1Jn 2,20).

Jézus tanítása a shekhinah kulcsfogalmán alapszik. Ez a héber szó azt jelenti: Isten jelenlétében élni, és átélni a jelenvaló Istent. Jézus a shekhinah etikai, morális és szociális hatásairól, következményeiről tanított. A szavak, „amelyek ajkáról fakadtak”, evangéliumi keletűek voltak.[iii] Szeretném ezt kihangsúlyozni, mivel napjainkban az evangéliummal gyakran kapcsolatba hozzák a IV-V. századi ökumenikus zsinatok dogmáit is, melyek azonban inkább a görög-római kultúrához tartoznak.

Figyelemreméltó, hogy Jézus tanításaiban a valódi evangéliumi tartalom az, amely arra inspirálta az embereket, hogy küzdjenek az olyan elembertelenítő tevékenységek ellen, mint a diszkrimináció, rasszizmus, rabszolgaság, és hogy megalapozzák napjaink demokráciáját és szociális jólétét; míg a zsinati ideológiák csaló képet alkottak a Szentírásban a zsidókról, sokaknak szenvedést okoztak, és végtelen számú keresztény felekezetet létrejöttéért felelősek. Ezt könnyen beláthatjuk a történelem tanulmányozása által.[iv] Ahogy Jézus azt mondta egy példabeszédben: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?” (Lk 6,39).

Jézus életigenlő és élethirdető shekhinah és shalom tanítása az, amely útmutató kell legyen a holnap Egyháza számára.

A valódi evangéliumi Egyház az, amelynek megvan a képessége arra, hogy sikeres párbeszédet folytasson a többi világvallással. Jézus zsidó volt, és a zsidók elismerik őt, mint Isten Fiát és Messiást – a szavak eredeti értelmében –, azaz mint „a Szentlélek által felkentet”. Mohamednek evangéliumi szíve volt. Az evangéliumi eszme más vallásokban is hasonlóan jelenik meg, több szinten. A zsinati dogmák azok, melyek akadályt képeznek a gyümölcsöző párbeszédben a Jézus-hívők és a világ más vallásai között.[v]

 

  1. A holnap Egyházának pedagógiainak kell lennie

Sok teológiai iskolát látogattam meg világszerte és találkoztam papnövendékekkel. Szinte mindenhol azt mondták, hogy héberül, görögül és latinul kell tanulniuk, mert ezek a nyelvek fontosak későbbi pályájukon. Számomra ez őrültségnek tűnik, amikor Jézus megértéséről van szó! Hadd vonjak párhuzamot: teljességgel helytelen követelmény lenne, hogy Kertész Imre, a magyar regényíró megértéséhez angolul, franciául és németül tanuljunk.

Amikor Jézus tanított, az arám nyelvet használta, mivel ez volt az egyetlen nyelv, melyet hallgatósága megértett. A zsinagógákban a héber olvasmányt is arámira kellett fordítani, ezt nevezzük targumnak.[vi]

Napjainkban úgy tartjuk, hogy a négy evangélium alapnyelve a görög, melyek valójában koiné dialektusban íródtak. Ez igaz, abban az értelemben, hogy mostanáig a legtöbb tekercshez csupán koiné nyelven fértünk hozzá. De meg kell értenünk, hogy az eredeti nyelv ezek mögött az arám, és ma már kiváló hozzáférésünk van ehhez a nyelvhez, köszönhetően a közel-keleti Egyházaknak. Ők az arám Bibliát használják, a P’shitta-t, mely Kr.u.150 tájáról eredeztethető. Azért dolgozták ki, mert az újonnan megtért Jézus-hívők nem értették sem a hébert, sem a koinét.[vii] Tehát amellett érvelek, hogy az Egyháznak az arámit kell alapnyelvként használnia az írásmagyarázathoz. Ily módon az Egyház tiszteletet mutathat Jézus, az Ő tanítványai és tanításuk felé.

Jézus kiváló pedagógus volt. Mélyrehatóan tanulmányoztam Johann Amos Comenius (1592-1670), a XVII. századi cseh püspök és pedagógus életművét.[viii] Kézikönyve, a Didactica Magna, a Nagy oktatástan, alapkönyv az egész európai iskolarendszer számára. Így írja le saját tapasztalatait az Egyházról és az iskoláról: „kínzókamra az agynak”. Mélyen gyökerezve Jézus tanításaiban, ezt vallotta: a tanításnak – himnológiának, liturgikának, lelkigondozásnak, homiletikának – igazodnia kell a hallgatóság életkörülményeihez, lélektanához, és mentális érettségéhez; a tanítás az ismerőssel kezdődjön, és fokozatosan közelítsen az ismeretlenhez; a tanítás az egyszerűtől induljon, és fejlődjön az összetett felé; a tanítás a kézzelfoghatóval és érthetővel kezdődjön, és fokozatosan haladjon az elvont felé. Ez a sikeres prédikáció receptje.[ix]

Néhány évvel ezelőtt, amikor New Yorkban jártam, meghívtak egy keresztény missziós szemináriumba. Meglehetősen előkelő helyet kaptam, éppen aközött a két egyházközség között, amelyeket százalékos arányban a legtöbben, illetve a legkevesebben látogattak vasárnaponként. Az a gyülekezet, amelyiket nagy számban látogattak mindig olyan témát hirdetett meg, mely az utca emberét érdekelte, és amelyre igény volt. A másik hirdetése így hangzott: „Minden vasárnap 11-kor mise. A plébános”

ArchbishopsDióhéjban: az az Egyház, amely Jézushoz hasonlóan pedagógiailag aktív, a mindennapi élet kérdéseire összpontosítja a tevékenységét; míg az az Egyház, amelyik ősi történelmi és liturgikus tradíciókat őrizget, nem rendelkezik Jézus pedagógiai szemléletével. A liturgia pedagógiai eszköz, ám nem maga a cél.

A holnap Egyházának radikálisan kell követnie Mesterét, Jézust; prófétikus, evangéliumi és pedagógiai kell, hogy legyen, és minden helyzetben Isten hangjaként kell megszólalnia.

Ígyhát azért imádkozom, hogy mi, Jézus-hívők, kéz a kézben, azonnal, a célra tekintve, vegyük komolyan Jézus shekhinah és shalom üzenetét, és járuljunk hozzá a homo spiritus, az Isten-tudatú ember növekedéséhez – már ma, a holnapért!

 

[i] Aquinói Tamás (1225-1274), domonkos szerzetes, az Egyház Doktora, így kezdi az Isten létezésének bizonyításáról szóló 5. tételét: „Amit úgy nevezünk: Isten.” Hiv. McDermott, Timothy (szerk.), St. Thomas Aquinas, Summa Theologiæ, A Concise Translation, London 1989.

Gershom Scholem professzor (1897-1982), zsidóság – judaizmus tanárom volt a Jeruzsálemi Héber Egyetemen. Ő tanított meg e kifejezés használatára: „Amit úgy nevezünk: Isten.” Isten az Elérhetetlen Élet, az Elképzelhetetlen Élet, a Kimondhatatlan Élet, a Határtalan Élet. Kihangsúlyozta, hogy Istenről semleges nemben lenne helyénvaló beszélnünk, mint az Örökkévalóról. Emberi határok között beszélni Istenről annyi, mint kisebbíteni Isten felfoghatatlan nagyságát: „Istent nem lehet szavakba foglalni, csak megtapasztalni.”

[ii] Systema naturæ, Stockholm 1735.

[iii] A szerző az εὐαγγέλιον “jó hír”, “győzelmi üzenet” jelentésére koncentrál, mint olyan kifejezésre, mely Isten és az Isten által teremtett élet szoros kapcsolatának és harmonikus viszonyának kulcsa. [A ford.]

[iv] Baltes, Guido, Hebräisches Evangelium und synoptische Überlieferung. Untersuchung zum hebräischen Hintergrund der Evangelietradition, Tübingen 2011; ua., Jesus, der Jude und die Missverständnisse der Christen, Marburg 2013; Bauckham, Richard, The Jewish World around the New Testament, Grand Rapids 2008; Deferrari, Roy J. (ford.), The Sources of Catholic Dogma, St. Louis & London 1957 (Denzinger fordítása, Henry, Enchiridion Symbolorum, definitionum et declarationum de rebus fidei et morum, Freiburg 1954; imprimatur 25.04.1955); Ehrman, Bart D., The Orthodox Corruption of Scriptures. The Effects of Early Christological Controversies on the Text of the New Testament, New York 1993; ua., Whose Word is it? The Story Behind Who Changed the New Testament and Why, New York 2006; Flusser, David, Jewish Sources in Early Christianity, New York 1987; Neusner, Jacob, Judaism in the beginning of Christianity, London 1984; ua., Judaism and Christianity in the Age of Constantine. Issues of the Initial Confrontation, Chicago 1987; ua., Jews and Christians. The Myth of a Common Tradition, New York & London 1990; Persson, Bertil & Warda, Shmoel, Aramaic Idioms of Eshoo (Jesus) Explained. English-Swedish Edition, Solna 1978; Plaut, W. Gunther (szerk.), The Torah. A Modern Commentary, New York 2005; Spong, John Shelby, Liberating the Gospels. Reading the Bible With Jewish Eyes. Freeling Jesus from 2 000 years of misunderstanding, New York 2006; Vermes, Geza, The Religion of Jesus the Jew, London 1993; ua., The Changing Faces of Jesus, London 2001; ua., Jesus in the Jewish Context, London 2003; ua., The Authentic Gospel of Jesus, London 2004; idem, Jesus the Jew. A Historian’s Reading the Gospels, London 2006.

[v] Scholem professzor rámutat, hogy egy Messiás nem superman vagy csodatévő, hanem minden ember, aki az életében a tőle telhető legtöbbel hozzájárul, hogy megvalósítsa a messiási korszakot, amit teljes egészében a shalom jellemez.

Berlin, Adele & Brettler, Marc Zvi (szerk-k), The Jewish Study Bible, Oxford & New York 2004; Brown, Raymond, The Birth of the Messiah, Garden City 1977; Heinzmann, Richard és mások., Lexikon des Dialogs. Grundbegriffe aus Christentum und Islam, Band 1-2, Freiburg & Basel & Wien 2013; Kessler, Edward & Wenborn, Neil (szerk-k), A Dictionary of Jewish-Christian Relations, Cambridge stb. 2005; Lenowitz, Harris, The Jewish Messiahs, New York 1998; Levine, Amy-Jill & Brettler, Marc Zvi (szerk-k), The Jewish Annotated New Testament. New Revised Standard Version Bible Translation, Oxford & New York 2011; Neusner, Jacob és mások (szerk-k), Judaisms and Their Messiahs, New York 1987; Rabow, Jerry, 50 Jewish Messiahs, Jerusalem & New York 2003; Sholem, Gershom, The Messianic Idea in Judaism, New York 1971.

 

[vi] A Lk4,18-19 a targumok egy példája.

 

[vii] Dirksen, P. B. & Mulder, M. J. (eds), The Peshitta, Leiden 1988; Dirksen, P. B. et al., The Peshitta. Its Early Text and History, Leiden 1988; Errico, Rocco A., Treasures from the Language of Jesus, Marina del Rey 1987; idem & Lamsa, George M., Aramaic Light on the Gospel of Matthew, Santa Fe 2000; idem, Aramaic Light on the Gospels of Mark and Luke, Smyrna 2001; idem, Aramaic Light on the Gospel of John, Smyrna 2002; Lamsa, George M., Gospel Light. Comments on the Teaching of Jesus from Aramaic and Unchanged Manuscripts, Philadelphia 1964; idem, Holy Bible. From Ancient Eastern Manuscripts, Philadelphia 1968; Missick, Stephen Andrew, The Words of Jesus in the Original Aramaic. Discovery the Semitic Roots of Christianity, Ann Arbor 2006; Murdock, James, The New Testament. A Literal Translation from the Peshitto Version, Piscataway 2001; Sperber, Alexander (ed.), The Aramaic Bible, Vol. 1-5, Leiden 1959-1973; Vööbus, Arthur, Oldest Traces of the Peshitta, Louvain 1950; idem, Studies in the History of the Gospel text in Syriac, Louvain 1951; idem, Early Versions of the New testament. Manuscript Studies, Louvain 1954.

 

[viii] Comenius volt a Fratres Legis Christi (Krisztus Törvényének Testvérei) vagy Unitas Fratrum (Testvéri Egyesület) utolsó prímás püspöke, melyet 1457-ben alapítottak, és előfutára volt a Die Evangelische Brüdergemeinde, a Cseh-Morva Testvérek Egyházának. Hiv. Persson, Bertil, The Apostolic succession of Unitas Fratrum until Nicolaus Ludwig von Zinzendorf, Solna 2014.

 

[ix] Macháčková, Andrea & Persson, Bertil, “Applied Scholastics”. Klíč k efektivnímu vzdĕlávání, Praha 2011; Persson, Bertil, Applied Scholastics. The Key to Efficient Education, Stockholm 2006.

 

 

A szerzőről

Dr. Nils Bertil Persson, az Apostoli Episzkopális Egyház emeritus prímás érseke, az összehasonlító vallástudományok nyugalmazott professzora. Harminc éven át volt iskolaigazgató, diszlexia pedagógus, UNESCO -és ECOSOC-békenagykövet, himnológus, egyház- és ideológiatörténész. Ő mutatta be Svédországban az arám nyelvet, mint Jézus anyanyelvét. Skandinávia szaktanácsadója volt a Közel-Keleti Egyházak oldalán a Svéd Felekezetközi Béketanácsban (Religiöst Forum / Sveriges Interreligiösa Fredsråd), vallási tankönyvek szerzője, az Anglikán Közösség felszentelt lelkésze, a svéd kormány, valamint a svéd és külföldi szervezetek vallásügyi szakértője, az Egyetemes Békeszövetség (zsidó-keresztény-iszlám párbeszédcsoport) szakértője, a teológia doktora, aki disszertációját a Közel-Keleti Egyházakról, és azok nyugati megalapításáról írta (Geneva Theological College). 1973-ban megalapította a Vallás és Létfontosságú Kérdések című folyóiratot (Religion & Livsfrågor), mely a Hittanárok Közössége (Föreningen Lärare i Religionskunskap) hivatalos periodikája lett. 1996-ban elindította a Diszlexia című újságot (Dyslexi), a Svéd Diszlexia Szövetség és Svéd Diszlexia Alapítvány (Svenska Dyslexiföreningen och Svenska Dyslexistiftelsen) hivatalos folyóirataként. Tanácsadói minőségben részt vett a svéd Oktatási és Kutatási Minisztérium, az Egészségügyi és Szociális Minisztérium, és a Munkaügyi Minisztérium munkájában, valamint a Európai Vallásszabadsági Fórum (Forum Religionsfreiheit Europa) tanácsadója. A svéd királyi ház számos kitüntetésben részesítette. Humanitárius, pedagógiai, és vallástörténeti munkásságában elért eredményeiért és tudományos szerzői munkásságáért több díszdoktorátust és kitüntetést kapott, többek között felkerült a Cambridgei Életrajzi Központ Top 100 Nevelő 2005-2008 listájára.